Ma megesett velem az utolsó nap a cégnél. Azaz inkább rajtam kívül esett, mintha nem is lett volna közöm hozzá. Érzelmileg tekintve közömbösnek mondható nap volt. Furcsa. Olyan mintha nem is történt volna az égadta világon semmi különös. Hazafelé a vonaton azért próbáltam összegezni az elmúlt két évet, de sajnos erről sem jutott eszembe semmi építő vagy maradandó jellegű. Eltelt. Kész. Ennyi.
(A vonatról jut eszembe: ma 250 forintért utaztam Oroszlányról Tatabányára és még a menetjegyet is megkaptam. Morcós, fiatal hölgy volt a kalauz... :D)
Azért a csajoknak köszönöm a tábla csokit. Srácok, egy tábla Cote d'Or csokiért már érdemes felmondani! Isteni!... :D
Barbarának köszönöm a fülbevalót. Visszahozta vele gyerekkorom egy pici darabkáját. ;)
És még valami: Évitől ma ebédnél kaptam egy kocka ananászt. Az utolsó kockát. Köszönöm Évi! :D (Ezt le kellett írnom.) :D
Lehet, hogy némi idő elteltével visszatérek majd az összegzés gondolatához. Talán csak hagyni kell, hogy a dolgok ülepedjenek, rendezkedjenek itt belül...
Mindenesetre holnap alszok 9-ig, 11-kor pedig elmegyek fodrászhoz. Ha már munkanélküli lettem, ki kell élveznem a felszabadult rengeteg időt. Amíg lehet... :D
Utolsó kommentek