Tegnap azt hittem, hogy felkerült a pont az i-re. De nem így történt. :D Mindig valahogy túl bonyolultan rendeződnek a dolgaim, mintha az élet nem akarná, hogy unatkozzak.

Szóval tegnap a HR vezetőnk elbeszélgetett velem arról, hogy az igazgatónk nem támogatja a  londoni irodába való áthelyezésemet, tehát felejtsem el a dolgot. Végre megnyugodtam, hogy immár nem kell többet a fejemet törnöm azon, hogy mit is tegyünk, hová menjünk. Viktorral este megbeszéltük a továbbiakat. Erre ma bejöttem dolgozni és gondoltam írok az ex-főnökömnek is egy e-mailt a tegnapi beszélgetésről, megköszönve az eddigi "supportját" meg bízva benne, hogy attól még hogy nem fogunk együtt dolgozni Londonban, még a kapcsolatunk megmarad. 10 perc múlva már csörgött a telefonom. Persze a felháborodott ex-főnököm volt az. Közölte velem, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot és ne aggódjak majd ő lerendezi az igazgatót. :D Szép menet lesz mit ne mondjak...

Nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom ennek a történetnek a végét. Persze előbb utóbb meg fogom tudni. Viktor véleménye az volt, hogy mindenki elmehet a fenébe, hiszen már kezd nevetségessé válni a sok huzavona. Lehet hogy igaza van...