Mától ismét dolgozok.
Múlt héten kivettem a jól megérdemelt utolsó betegszabimat. :) Jó is volt. Sokat pihiztünk és sokat voltunk együtt Viktorral meg a MiniMaccsal. Ez pont kellett nekünk még így a "nagy utazás" előtt. Az utolsó hetem otthon (amikor már hivatalosan sem dolgozok) úgyis egy nagy rohanás lesz.
Viszont ma be kellett jönnöm, sőt az elkövetkező két és fél hétben is be kell majd jönnöm dolgozni. Legnagyobb meglepetésemre, valamikor ebéd után behívott az igazgató magához. Mikor megláttam hogy előtte a naptár, már sejtettem, hogy a felmondási időm lesz a beszédtéma. Részben igazam is lett. :D Egyrész megkért arra, hogy annak ellenére, hogy 13-án lejár a felmondási időm, maradjak még 15-éig, mert az péntek. Hogy néz ki az, hogy az ember szerdán hagyja ott a munkahelyét?! :D Nem tudom, hogy munkaügyileg ez hogyan oldható meg, és igazság szerint én már abban bíztam, hogy az önkényes betegszabim után, már augusztus 1-jétől nem kell jönnöm dolgozni, de nem így történt. Ilyen az ha az ember értékes munkaerő... :D (Meg szerény is.) Amikor ezen átestünk az igazgató még megjegyezte, hogy szeretne egy búcsúvacsorát tartani. Mivel ezt japánul mondta, először elgondolkodtam, hogy jól értettem-e. Majd mikor megismételte az állítását azzal a kérdéssel, hogy augusztus 8-án ráérek-e, erősen elgondolkodtam azon, hogy vajon kit kell búcsúztatnunk. Arra végképp nem számítottam, hogy ENGEM szeretne. Nagy nehezen bavallotta, hogy azért gondolt erre, mivel mint a cég 2. magyar dolgozója, aki végig csinálta a nehéz kezdetet, megérdemlem, hogy a jó régi kezdőcsapattal legyen egy búcsúbulink. Ez összesen kb. 10 főt jelent, a cég első 5 magyar dolgozójával együtt. Hozzá kell tennem a kezdeti csapat nagyon, nagyon jó volt és nagyon sok mindent éltünk át együtt. Na meg persze akkoriban rengeteget jártunk együtt vacsizni meg beszélgetni, és egyebek. Az a baj, hogy ahogy növekedni kezdett a cég ezek a dolgok háttérbe szorultak. A végén már beszélgetni sem beszélgetünk egymással... Persze ez mindenhol így van...
Igazság szerint már maga a szándék is jól esett. Bárcsak minden hétfő ilyen pozitív meglepetésekkel lenne tele...! :D
De erről ennyit. Még egy dolgot meg kell Veletek osztanom: megszületett a macskusz Írországba való szállítási problémájának a megoldása. Sokaknak meséltük, hogy Angliába és Írországba élő állatot beutaztatni nem olyan egyszerű dolog. Azért is vagyunk még itt, mert Mininek a 6 hónapos "karanténja" csak szeptember elején jár le. Ráadásul azért repülök egyedül, mert őt nem lehet felültetni repülőre. Max. cargonak lehet feladni rengeteg macera keretében. De ki akarhatja a saját kis házi kedvencét csomagként feladni?! Hát mi nem. Ezért eddig az egyetlen megoldásnak az autó igérkezett, az egyetlen francia-ír nyitott kikötőpároson keresztül. (Nem lehet ám macskástul akárhonnan akárhová behajózni...) Persze ez rengeteg idő, rengeteg pénz és hát ugye valakinek vissza is kell hoznia az autót mert odakint a másik oldalon nem sokra mennénk egy hazai autóval. Míg egyik nap a Viktornak eszébe jutott, hogy nézzük meg a vonatot, hátha azzal is el lehet jutni a francia kikötőig. És igen! Képzeljétek el, Cherbourgig mindössze 200 euroba kerül vonattal az út és kb. 20 órát tart. Ebből 12 óra Budapest-München hálófülkével 59 euroért, München-Párizs 4 óra 99 euro TGV-vel, majd további 44 euroért el lehet jutni Párizsból Cherbourgba, a kikötőbe, csupán 2 óra alatt. A macskusz ráadásul poggyásznak számít és ingyenesen szállítható.
Nem lesz kis kaland Viktornak és Mininek, de biztos felejthetetlen. Magpróbálok nem aggódalmaskodni már mostantól, hogy vajon minden rendben lesz-e velük. Bízom benne, hogy simán megcsinálják. Elvégre nekem is nélkülük kell kezdetben helyt állnom, még ha némiképp egyszerűbben is. :)
Utolsó kommentek