Azert a jelenlegi helyzetrol is par szot: jol vagyunk. :) Tegnap elmentunk fallabdazni es majdnem belehaltam. Holnap is megyunk. :D

Szoval ott tartottam hogy ugy dontottunk koltozunk. Volt egy hetunk elintezni mindent: lemondani az alberletet, eladni az autokat, a bicokat, lemondani az internetet, a kocsi biztositasat, megszuntetni a bankszamlat, osszepakolni stb. Ez igy szep sorban meg is tortent. Hihetetlen mazlink volt mindenben. A kocsit mar kovetkezo nap eladtuk (szerencsere a barataink, Edina es Tomi,  epp gondolkodtak autovetelen), a bicokat meglepetesszeruen az utolso pillanatban adtuk el. A tobbi hivatalos dologgal nem volt gond, bar mindenki ijesztgetett minket, hogy csak ugy latatlanba nem kellene elmenni, mindent felrugni. Igazabol veszteni valonk nem volt, nemi penzunk viszont igen, ugy hogy mondtam hogy legfeljebb ha atveres az egesz, akkor majd keresunk munkat Angliaban. De azert sikerult kicsit elbizonytalanitaniuk. Viktort viszont nem, o tartotta bennem a lelket.

A dolog szepsegehez meg hozzatratozott, hogy Feriek (ex-kollegam es baratnoje akik London mellett laknak), pont az utolso hetunkon jottek hozzank latogatoba Irorszagba. Sajnaltuk is szegenyeket hogy belecsoppentek a kaoszba, de azert nem alakult rosszul a dolog. (Mondom en. :)) Utolso estet Edinaeknal toltottek mivel nekunk elobb ment a kompunk mint nekik a repulojuk, tehat a repterre mar nem tudtuk oket kivinni es hat a lakas kulcsat is le kellett adnunk. (Amugy a farmer bacsi es a farmer neni akiknel laktunk nagyon rendesek voltak es meg a kauciot is visszaadtak.)

Szombat este meg elmentunk egy kocsmaturara Ediekkel es Feriekkel, ami kelloen jol sikerult, am tovabbra sem sikerult berugnom. (Viszont eladtam az egyik bicot!) :) Edina a sokadik kocsma utan mar el akarta lopni az egyik utszelen parkolo uthengert. Szerencsere nem volt hozza gyujtaskulcs. :D Vasarnap szegeny Edi fozte nekunk az utolso vacsorat, ami istenien finomra sikerult mint mindig. Kosoznjuk Edi!

Vasarnap este 10-kor, vacsora utan, hazamentunk bepakolni. Mar nagyjabol minden zsakban volt, csak meg az autokba kellett a rengetek cuccot bevarazsolni. Ugy dontottunk a Fifit megtartjuk egy ideig es azzal jovunk at, illetve Viktornak a kis piros autocskajaval. Mindossze 2 orat sikerult is sunynunk aznap ejjel ugyanis a komp reggel 8-kor indult a 200 km-re levo kikotobol a pakolas meg nem bizonyult olyan egyszerunek.

Reggel atkompoztunk Rosslare-bol Pembroke-ba (nagyjabol atbobiskoltuk az egeszet) es delre meg is erkeztunk Angliaba (igazabol azt hiszem az meg Wales). Onnan vart rank meg egy 200 km vezetes, ami kesz remalom volt, mert Viktor autoja hengerfejes lett. Ennek kovetkezteben 20 percenkent meg kellett allnunk vizet szerezni es utantolteni. Hozzateszem volt 35 fok es szegeny macska az en legkondi nelkuli kisautomban utazott. Elegge kivolt. Na, meg en is. :D

Az elso tapasztalat az volt, hogy Irorszaggal ellentetben, Angliaban van autopalya es gyonyoruek az autoutak. Azonban Irorszaggal ugyancsak ellentetben van forgalom is. :) Az uticelunkat, Cothayt raadasul szinte lehetetlen megtalalni ha az ember nem idevalosi. Nem is sikerult. Fel-ala autokaztunk az utolso 15 km-en es mar teljesen idegbeteg voltam. Raadasul akkor szembesultunk azzal eloszor, hogy a foutakon es az autopalyakon kivul Angliaban csak egysavos utak vannak. Valami hihetetlenek. Ket hetig nem is mertem utana vezetni, amig megszoktam, hogy megpedig muszaj. :D Amikor mar egy oraja keringtunk remenytelenul felhivtam a holgyet Cothaybol. Kerdezte hol vagyunk es mondta ne mozduljunk. 10 percen belul kijott elenk egy 4.0-as Land Roverrel es levezetett minket oda, ahova tenyleg a budos eletben nem talaltunk volna el. :D

Az elso benyomasom a helyrol rettenetes volt. Paniknak neveznem. :) Az isten hata mogott voltunk, nem volt terero, mint kiderult nem volt netunk es eleve gondoltam mi a fenet keresunk mi itt. Ahogy megerkeztunk raadasul Mrs. Robb megmutatta a laksunkat (jo nagy) es magunkra hagyott. Mondta pihenjunk, masnap reggel 9-kor talalkozunk es akkor megmutatnak nekunk mindent. Volt egy angol Vodafone SIM kartyank igy vissza kellett autokaznunk par kilometert hogy legyen tereronk nehany hivasra, mert mindenkit megkertunk, hogy ha 2 napon belul nem jelentkezunk, ertesitsek a rendorseget. :D Ugy hogy elautokaztunk az ismeretlen kornyeken (hozzateszem meg mindig az isten hata mogott) es felhivtuk a szuloket, az Edieket es Ferieket, akik mind vartak a hireket. Allitolag nem volt biztato a hangom. :D Mint utolag kiderult Vodafone tereronk van a parkoloban, kb. 200 m-re, illetve T-mobile mar az ablakparkanyon is.

Mondanom sem kell, hogy az elso rettenetes elmenyek utan nagyon vartam a masnap reggelt, hogy meglassuk valojaban hol is vagyunk, kikkel vagyunk es mit kell csinalni.

De azt majd legkozelebb. :D

Annyit elarulok, hogy az elso nap nagyon pozitiv volt es abszolut maghatarozta a tovabbi ittletunket. Azota tudom hogy Cothay egy kulonleges hely, kulonleges fura emberkekkel es hatartalan nagy bekevel. :)